Régóta dédelgetett vágyunk volt felfedezni Normandiát. Látni Étretatot, sétálni a cuki városkákban és croissant enni. Majdnem minden sikerült, éppen Étretát nem úgy ahogy akartuk.
1.nap – Le Havre
Le Havre nem egy cuki város. Nagy kikötőváros, mégis van benne valami amitől lelke van, de nem küldenék oda senkit, mi is csak azért mentünk ide, mert az utolsó pillanatban itt találtunk az igényeinknek megfelelő, ideális szállodát, normális áron (Novotelt). Egyébként a tengerpartja kavicsos, elég zsúfolt, sok kis kajásbutykával, klasszik gyorskajákkal, körhintával, játszótérrel, skateboard pályával a parton.
2.nap – Honfleur, Deauville és Benerville-sur-Mer
Croissant megvolt reggelire, ez pipa, irány délre: Honfleur. Egy meglepően magas hídon át vezet az út a 40 percre levő kis ékszerdobozba. Ez a híd, ami a Szajnát íveli át, a legmagasabb ilyen típusú híd, meg is kérik az árát, 5€ körül fizettünk érte, de megérte. Honfleur bámulatos hely. Egy kis kikötőváros, cuki házakkal, rengeteg turistával, szuper éttermekkel. (Azért a parkolóhely-vadászathoz, erősebb idegrendszer szükséges) Beszéljenek helyettem a képek és a video:
Harminc percre délre Deauville volt a következő állomás. Deauville a Balaton Fürede vagy Budapest Rózsadombja vagy, mint Europa Monacoja. Hihetetlen villák, kisebb kastélyok, fáj belegondolni, hogy ezek csak egy család vidéki nyaralói, máshol egy közepes társasház örülne, ha ekkora lehetne. Fantasztikus promenád, széles, középen virággal beültetve, cuki kikötővel és az elmaradhatatlan kaszinóval. Úgy vettük észre, hogy a környéken minden, valamit magára adó tengerparti településnek van legalább egy kaszinója. A városban nem nagyon csalinkáztunk, inkább kerestük az ideális tengerpartot, megtaláltuk. Deauville külterületén, Benerville-sur-Mer. Imádom!!!!! Homokos, szépen ápolt és gondozott tengerpart, hatalmas villákkal a parton és két fantasztikus lounge bárral. Felejthetetlen…
3. nap – Étretat – vagy mégse?
Másnap két olyan dolog történt amire nem számítottunk: a hirtelen bekövetkezett 30 fokos hőségre és a tömegre, ami Étretat előtt pár kilométerre elkezdett egyre intenzívebb lenni, amikor már a főút mindkét oldalán is autók álltak hosszan, realizáltuk nem ez a szombat déli időpont a legideálisabb arra, hogy megnézzük Étrétatot, inkább keresünk egy csendesebb partot és majd este visszajövünk. Így is lett, megtaláltuk álmaink partját. Ezt a picike öblöt szerintem, tényleg csak a helyiek használják a neve Vattetot-sur-Mer. A part kavicsos, nincs büfé, wc, zuhany és nincs nagy nyüzsi, meg sok ember meg kosz. Fel lehet mászni az öblöt karoló két sziklafalra, aminek a szélében tehenek és lovak legelésznek, a tetejéről lenyűgöző a kilátás és meg lehet nézni milyen volt egy II. világháborús bunker, mi be is mentünk.
Következő kisváros, kb. 10 percre Yport, csak autóból néztük, amit utólag már bánok, nagyon cuki hely, sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, de mi siettünk Fécampba. Kár volt….Fécamp egy nagyváros van egy Le Havrehoz hasonló nyüzsgő tengerpartja ami egyébként szép de feledhető.
Vacsora után, azt gondoltuk elérkezett az idő, hogy végre lássuk Étretátot, de nem. Valahogy nem volt egyértelmű, hogy azt a bizonyos kaput a vízben, honnan lehet látni. Mi bementünk a városközpontba, ami kifejezetten nagyon cuki, éppen valami nagy vurstli volt és a csodával határos módon leparkoltunk. A gond az, hogy az a bizonyos sziklakapu a városi rész balkézfelé eső részén van, ami ugyan látszik bizonyos szögből innen is, de a vízben álló sziklacsúcs a lényeget pont kitakarja. Tehát aki szeretné látni, esetleg szeretne bemászni a szikla mélyedéseibe annak dél felől kell próbálkoznia. Ez ránk egy következő alkalommal vár.
Franciaországba indulás előtt érdemes tudni, hogy van autópályadíj, nem is kevés, számos út és híd használatáért kapuknál egy útra, díjat kell fizetni. Mi a túránk alatt kb. 30-40€-ot költöttünk erre.
Comments